Több, mint politikai fegyver

„Ahol Európa megfázik, ott Ukrajna tüdőgyulladást kap.” Így foglalta össze a Karc Fm-en Robert C. Castel, izraeli biztonságpolitikai szakértő, szerinte miért valós a félelem attól, hogy az oroszok előbb vagy utóbb leállítják az európai gázszállítást.

Ukrajna ugyanis sokkal nehezebben tud most beszerezni alternatív energiaforrásokat, emiatt gyakorlatilag lakhatatlanná válik, menekültek millióival árasztva el a nyugati országokat. A gáz lezárása tehát – ellentétben a német értelmezéssel – „nem egy politikai fegyver Európa ellen, hanem egy nagyon is katonai, civilizációs fegyver Ukrajnával szemben”, amely jelenleg csak Európán keresztül jut hozzá az orosz nyersanyagokhoz.

Inkább vágyvezérelt, mint reális

Az, hogy Európa ellássa a háborúban álló országot az alternatív úton szerzett olajjal és földgázzal, ugyancsak valószínűtlen a szakember szerint, aki az Azerbajdzsánnal a napokban megkötött gázszállítási megállapodást is erősen kockázatosnak tartja.

A gázvezeték ugyanis volt szovjet tagállamokon halad keresztül és Örményországnak Oroszország szövetségeseként nem okozna gondot elszabotálni az Európába irányuló gázszállítást. Robert C. Castel emellett vitatja azoknak az elemzéseknek a helytállóságát, amelyek szerint Oroszországon komoly gazdasági sebeket ütöttek az európai szankciók.

Gáz vagy Netflix- nem mindegy

A Neokohn főmunkatársa szerint teljesen mellékes, hogy mennyi a számokban kifejezhető, objektív kár. Az a fontos, hogy mi az érzete ennek a kárnak. Márpedig a nyugati sajtóból folyamatosan a rettegés tükröződik vissza amiatt, hogy télen megfagyunk, ha nem lesz orosz gáz és káosz, lázadások várhatók. Oroszországban viszont nincs ez a pánikhangulat – vagyis nem minden dollár ér ugyanannyit.

Azok a dollárok, amelyeken Európa orosz energiát venne, de nem kap, nem összehasonlíthatóak azokkal a dollárokkal, amelyeken Oroszországban nem lehet Netflixet nézni, vagy Mc’Donalds-ban enni. Az izraeli biztonságpolitikai szakértő kitért a néhány nappal ezelőtti orosz-iráni-török, háromoldalú találkozóra is, amelynek a legfőbb kérdése szerinte az: mit csinál egy NATO-tagállam állandóan a Nyugat ellenségének „szoknyája mellett”?

Kakukktojás a fészekben?

Robert C. Castel úgy gondolja, jogosan merül fel a kérdés: nincs-e kakukktojás a katonai szövetség fészkében? Oroszország és Irán folyamatos közeledésében pedig – meglátása szerint – csak egyetlen dolgon érdemes megütközni: miért siet az Egyesült Államok atomegyezményt aláírni Iránnal, aminek fejében a közel-keleti ország sok-sok milliárd dollárt kapna a Nyugattól. Vagyis: miért siet ennyire támogatni az USA Putyin legközelebbi szövetségesét?