Senki sincs biztonságban

Európa szempontjából nem az a fontos, hogy ki rongálta meg a Balti-tenger alatt futó Északi áramlat I. és II. gázvezetékeket, hanem a következmények – jelentette ki a Karc Fm-en Robert C. Castel.

A Jeruzsálemben élő biztonságpolitikai szakértő úgy gondolja: előre látható volt, hogy a háborús eszközök között megjelennek majd az ehhez hasonló balesetek, amelyeknek a legfőbb célja a pánikkeltés, a gazdasági felár és a létbizonytalanság növelése. A Neokohn főmunkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy az energia ára ilyenkor automatikusan megemelkedik, ráadásul Európában rendkívüli módon megnő az energiabizonytalanság érzése.

Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy ha ezeket a vezetékeket meg lehet támadni, akkor szabad préda az összes többi is. Nem beszélve azokról a folyékony gázszállító tartályhajókról, amelyek úszó hidrogénbombaként ugyancsak potenciális célpontok lehetnek, hogy Európa megértse: Oroszország rajta tartja a kezét a gázcsapokon akkor is, ha a gáz nem tőlük érkezik.

A Robert C. Castel úgy gondolja: lehet ráció abban a gyanúban, hogy most is Oroszország áll a szabotázs-akció hátterében.

Egyrészt jó eszköz lenne ez az Unió megosztására: Moszkva szelektál, hogy kinek ad gázt és kinek nem. Másrészt pedig az is elképzelhető, hogy az oroszok belátják: azzal érnek el nagyobb lélektani hatást, ha kollektív büntetéssel teljesen elvágják Európát a lehetőségtől is, hogy záros időn belül orosz gázt kaphasson.

Az atomfenyegetés sajnos reális veszély

Ami a 4 ukrajnai régióban az elmúlt napokban lebonyolított népszavazást illeti, – amelyek a területek Oroszországhoz való csatolását készítették elő – az izraeli biztonságpolitikai szakértő szerint igen valószínű, hogy a végeredmény már hetekkel ezelőtt ott volt a papíron.

A nyilvános aktusra azért volt szüksége Moszkvának, hogy a belső és a külső közvéleményt is befolyásolja – vagyis legitimálja a háborút úgy a saját lakossága felé, mint a világ azon része irányába, amely nem morális szempontból kezeli ezt a háborút, hanem csak úgy, mint egyet, a számos konfliktus közül.

Ezzel együtt a szakember szerint a világ stabilitása szempontjából fontos precedens született arra, hogy innentől kezdve egy kisebbség bárhol megpróbálhatja megváltoztatni az ország határait.

Robert C. Castel ismét kitért arra, hogy mennyire kell valós lehetőségként kezelni az orosz vezetéstől származó atom-fenyegetéseket.

A szakember úgy gondolja: a történelmi tapasztalatok alapján nagyon is. Az atomfenyegetés ugyanis az orosz külpolitikának korábban is az egyik hatékony és fontos eszköze volt és mindig nagyon komolyan gondolta.

A legjobb laboratórium erre az arab-izraeli háborúk időszaka: 1956 és 73 között Oroszország folyamatosan fenyegette Izraelt, hogy ha átlép egy bizonyos határt, akkor bevetik ellene az atomot és ennek rendre meg is kezdték a gyakorlati előkészítését.

Most is sikerült már ezzel az eszközzel elrettenteniük a NATO-t egy sor lépéstől, ráadásul érdemes átgondolni: ha az oroszok hajlandóak voltak a szövetségeseik védelmében atomfegyvert bevetni, akkor miért gondoljuk azt, hogy a saját védelmükben nem tennék meg ugyanezt?