Kié lesz az ukrán ingatlan?

Az ukrán stratégia totális, a szuverenitás megőrzése a cél, ennek érdekében pedig minden centiméternyi, megszállt földterületet fel kell szabadítani és vissza kell venni.

Az orosz törekvés viszont az, hogy ledarálja és megsemmisítse az ukrán hadsereg élőerejét és amikor az ellenfélnek már nem lesz katonai potenciálja az önvédelemre, akkor az érett gyümölcs az ölébe pottyanhat. Robert C. Castel, Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő foglalta össze így a február 24-én elindított, ukrajnai orosz invázió katonai tapasztalatait, aki szerint ma már az is tisztán látszik, hogy valójában miről szól a háború.

A Neokohn főmunkatársa úgy látja: van egy darab ingatlan a NATO és Oroszország között, és az a kérdés, hogy ki fogja ezt kontrollálni politikai, gazdasági, katonai, energetikai és ideológiai szempontból egyaránt.

Ami ugyanis itt, a „világ köldökén” történik, az kihat majd az egész világra. A Zaporizzsjai atomerőműnél zajló eseménysor az izraeli szakember szerint egy mikrokozmosza mindannak, amire rámutat az orosz-ukrán háború. Arra, hogy a nemzetközi jog és a nemzetközi szerződések védelmet adnak békeidőben, ameddig a betartásukra van komoly szándék. Ahogy azonban az első lövések eldördülnek, ezek a megegyezések már nem érnek semmit.

Az atomzsarolás sajnos reális

Robert C. Castel szerint a másik, amit látni kell, hogy Zaporizzsjában két atomzsaroló egyszerre igyekszik manipulálni a harmadik felet, ami Európa. Oroszország kezében olyan a létesítmény, mint egy svájci bicska, számos, éles pengeként használhatja fel: befeketítheti vele az ukránokat, lekapcsolhatja Ukrajna áramellátásának 20 százalékát, ráadásul állandó pánikot kelthet vele Európában.

Ez utóbbiban viszont Ukrajna is érdekelt, hiszen fenntarthatja a nyugati közvélemény érdeklődését és támogatását azzal, hogy egy csernobili szintű atomkatasztrófával riogat.

Az izraeli biztonságpolitikai szakértő szerint ez egyébként egy reális veszély. A Neokohn főmunkatársa további kockázatnak látja, hogy a Dugina-merénylet kiszélesítheti a háborún belül zajló háborút, amelyben mostanáig célzott likvidálási kísérletek és gyilkosságok zajlottak a frontvonal közelében, amelyeknek politikai és gazdasági szereplők voltak a célpontjai.

Amikor viszont távol a fronttól az értelmiség is legitim célponttá válik, az súlyos eszkaláció, ami akár földrajzilag is kitolhatja a háború határait. Robert C. Castel szerint az orosz-ukrán háború európai kezeléséről egyre kevésbé lehet egységes formában beszélni.

A balti államok kivételével ugyanis az EU más országaiban egyre csökken a lelkesedés a háború iránt és a katonai segítségnyújtás is egyre inkább csak a szólamok szintjén érhető tetten.