A háború üzemanyaga

Szükségünk van egy nagyon nagy ijedtségre ahhoz, hogy a nyugati közvélemény megértse: minden áron meg kell akadályozni egy direkt összeütközést a Nyugat és a Kelet között, enélkül ugyanis 2023 akár egy újabb világháborúval írhatja bele magát a történelembe – jelentette ki Robert C. Castel, izraeli biztonságpolitikai szakértő a Karc Fm év végi, az ukrajnai háborút összefoglaló elemzésében.

A Neokohn főmunkatársa szerint amellett, hogy Ukrajna védi önmagát, Oroszország pedig még nem érte el a céljait, több, Ukrajnától független ok is életben tartja a szomszédunkban zajló háborút.

Az egyik az, hogy Oroszország, mint közös ellenség az egyetlen dolog, ami lehetővé teszi, hogy a normális politikai párbeszéd meg tudjon maradni a nyugati világ szereplői között.

Másrészt az ukránokon és az oroszokon keresztül vívja harcát a liberális internacionalista világnézet a jobboldal realistáival.

A harmadik pedig az, hogy a Nyugat már régóta nem képes csak válságüzemmódban működni és „ameddig nem lesz egy Covid 3.0, addig ebbe a háborúba fogunk kétségbeesetten kapaszkodni, hogy a politikai rendszerünk működni tudjon”.

Sürgősen a fékre lépni

Robert C. Castel arra figyelmeztet: a szakadék szélén táncolunk és nagyon fontos lenne komolyan venni azokat a figyelmeztetéseket, amelyek már messze nem csak az orosz oldal felől érkeznek: közel járunk ahhoz, hogy az Ukrajna területén zajló proxy-háború Oroszország és a NATO közötti, közvetlen összecsapássá alakuljon.

A szakember úgy látja: „a nyugat – maga mellé ültetve az ukrán vezetést – meglovagolt egy tigrist, amin egyre nehezebben tud megmaradni és amelyről egyre nehezebben tud leszállni.” Az első lépésnek most annak kellene lenni, hogy a retorikában, az üzenetekben, a médiában egyre többet kellene beszélni arról, hogy ezt a konfliktust le kellene zárni, be kellene fagyasztani, vagy legalább össze kéne zsugorítani kisebbre azonnal.

A másik lépésben pedig tudtára kellene hozni az ukrán vezetésnek, hogy van egy határa a nyugati kötelezettségnek Ukrajnával szemben és nem fogjuk katasztrófába sodorni a világot. Tehát az ukránoknak is lejjebb kell srófolni az elvárásaikat, és föl kell ismerniük a realitásokat.

Ravasz volt az orosz medve

Robert C. Castel azonban úgy látja: messze nem tartunk még ott, hogy a Nyugat felismerte volna ezt. Ezzel együtt azonban az oroszok részéről is hiba lenni komolyan venni, hogy valóban készen állnak a béketárgyalásokra. A biztonságpolitikai szakember meglátása szerint ezek egy olyan csapdák, amelyeket Putyin állított a Nyugatnak, az pedig szemrebbenés nélkül beleesett.

A békeüzenetek ugyanis arról szólnak, hogy a harmadik világnak megmutassák: „mi vagyunk azok, akik mindig békét, tűzszüneti tárgyalásokat akarunk, és a gonosz nyugatiak azok, akik nem akarnak tárgyalni”. A Nyugat pedig ráülve erre a narratívára teljesen elzárkózik minden diplomáciai közeledéstől.

Ennek hatására például Kínában és Indiában már másként láthatják, hogy ki is az agresszor tulajdonképpen a háborúban. A Neokohn főmunkatársa szerint teljesen egyértelmű, hogy Oroszország folytatni akarja a háborút, olyannyira, hogy a jövő év elején megpróbálja újra eljátszani a kabuli forgatókönyvet, amivel a háború első napjaiban tervezte átvenni a hatalmat Kijev fölött.

Akkor azonban Putyin még nem volt felkészülve egy teljes háborúra Ukrajna, vagy akár a teljes Nyugat ellen, ehhez át kellett állnia egy közel totális háborús üzemmódra, ami jelenleg nagy intenzitással zajlik Moszkvában