A háború kezdete óta többször írtam arról, hogy a két harcforma közötti egyensúly egyre inkább a védelem javára látszik elbillenni. Ez a változás a háború arculatában az egyik oka annak, hogy az ukrán háborúból hiányzik az a nagy mélységben végrehajtott műveleti manőver amit a két Öböl-háború óta természetesnek tartunk. Robert C. Castel elemzése.

Ezt a diagnózisomat kénytelen vagyok némiképp módosítani az orosz stratégiai légioffenzíva tapasztalatai alapján.

A legjobb megítélésem szerint, a harkivi huszárvágás ellenére, a taktikai és a műveleti szinten a fenti megállapítás még mindig megállja a helyét.

Ami viszont a stratégiai szintet illeti, az egyensúly az ellenkező irányba látszik elbilleni.

Miért?

Azért mert

a stratégiai bombázás tudománya és művészete demokratizálódott.

Ahhoz, hogy csapást mérjünk az ellenség hátországára már nincs szükség igen költséges és a hatalmak luxustermékének számító stratégiai bombázókra és ballisztikus rakétákra. Ezek helyét egyre inkább az olcsó és könnyen hozzáférhető drónok és még olcsóbb, gyakran improvizált rövid hatótávolságú rakéták foglalják el.

A stratégiai támadás eszközei két, esetenként három nagyságrenddel olcsóbbak mint a stratégiai védekezésé.

Az ukrán háború tapasztalatai ezen a téren teljesen egybevágnak az izraeli, szaúdi, és a többi közel-keleti ütközőpont tapasztalataival.

Nyugati légvédelmi rendszereket telepíteni Ukrajnába katonailag észszerű lépés, de igen kétséges, hogy gazdaságilag fenntartható-e.

Egy egymillió dolláros AMRAAM rakéta igen hatékony lehet egy húszezer dolláros iráni drónnal szemben, a kérdés csak az, hogy ki fogja, és meddig fogja állni az árkülönbözetet.

Ameddig az irányított energiájú fegyverek meg nem jelennek számottevő mennyiségben, addig a stratégiai szintet a támadás fogja dominálni.

Hogy mit jelent mindez az ukrán háború menetére nézve?

Azt jelenti, hogy

mivel az ukrán védelem nem lesz képes kielégítő választ adni az orosz légioffenzívára, az ukránok kénytelenek lesznek egy hasonló stratégiai offenzívát indítani az orosz hátország ellen.

Hogy sikerül-e létrehozni a kölcsönös elrettentés egyensúlyát vagy pedig egy ellenőrizhetetlen eszkalációs spirál előtt állunk az a következő hetekben elválik.