A beszélgetés témái:
A személyes találkozás apropójából egy kis személyes bemutatkozás, hogyan került családjával Izraelbe, hogyan sikerült megőrizni a nyelvet, magyar kultúrához való szoros kapcsolatot?
Partiumi születésű izraeli állampolgárként milyen érzés a Felvidéken, Dunaszerdahelyen beszélni magyarokkal a kárpátaljaiakat érintő ukrajnai háborúról? Minek tartja magát elsősorban: katonának, biztonságpolitikai elemzőnek, újságírónak? Az elemzéseihez honnan tájékozódik? Vannak olyan forrásai, amelyekhez laikus érdeklődő nem fér hozzá?
A rengeteg hozzánk érkezett elismerés mellett vannak, akik mindenáron szeretnék önt valamelyik oldal szekértolójának látni, volt olyan, hogy két egymás alatti kommentből az egyik USA-NATO propagandistának, a másik pedig Moszkvából küldött ágensnek bélyegezte. Gondolom, másutt is találkozott már ilyen címkékkel, hogyan lehet kezelni azt, ha a tényekből valamelyik oldalnak kedvező következtetések adódnak, ami szembe megy vágyvezérelt álláspontokkal?
Ilyenkor kell egy kicsit finomítani, „egyrészt-másrészt” magyarázni, vagy el kell mondani az akár kényelmetlen valóságot? És hogyan lehet az elemzésekbe úgy belevinni az izraeli tapasztalatokat, hogy az releváns és hiteles legyen egy olyan széles közönség számára, amelyben sokan sokfélét gondolnak az izraeli belpolitikáról vagy az izraeli-arab-palesztin konfliktusról?
Függőleges koporsó című könyv – mikor volt ideje írni ebben a nagyon sűrű időszakban?
Kockázatosnak tűnik egy lezáratlan, tragikus konfliktusról könyv formájában írni, mi az, amit meg lehet írni úgy, hogy kiállja az idő próbáját? A könyv időrendben követi az orosz-ukrán háborút.
A közvéleményben február 24-ét úgy életük meg, mint derült égből villámcsapást. De valójában mikor kezdődött ez a háború? 2014-ben? Vagy később? Putyin a napokban azt mondta, hogy ha a Donbasz előbb csatlakozik Oroszországhoz, akkor elkerülhető lett volna a vérontás.
Volt ennek realitása háború nélkül? Merkel beismerte, hogy már 2021-ben elveszítette a befolyását Putyinra. Korábban tudott hatni rá? Mi az ő szerepe, felelőssége? Milyen szakaszai voltak eddig a háborúnak, és hol tartunk most? Ki került közelebb a stratégiai céljai eléréséhez?
Érvényes még Brzezinski tézise Oroszország feldarabolásáról? Befolyásolja ez a mai amerikai politikát?
Scott Ritter volt amerikai tengerészgyalogos hírszerző tiszt és ENSZ fegyverzetellenőr szerint „Ukrajna nem nyerheti meg ezt a háborút, ez a fantázia birodalmába tartozik” Egyetért ezzel? Lehetetlen forgatókönyv, hogy Oroszország feladja az elfoglalt ukrán területeket, a Krímet is beleértve?
Miért ragaszkodik Zeleneszkij, és legszorosabb szövetségesei, például Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, aki szerint két lehetőség van: „vagy Ukrajna győz és megnyeri a háborút vagy egész Európa veszít”.
A félidős amerikai választások után úgy tűnt, mintha meglenne a szándék a tárgyalásokra (Mark Milley), de most megint elhalkultak ezek a hangok, miért?
Van, aki szerint nagyobb kockázat tárgyalni Putyinnal, mint folytatni a háborút vele, például a RAND Coorporation elemzői szerint a diplomáciai út nem vezet feltétlenül a háború lezárásához vagy az eszkaláció elkerüléséhez a történelmi példák alapján, és rossz üzenet lenne most az ukrán katonai sikerek nyomán alkuba bocsátkozni Putyinnal.
Hogyan látja ön? Minek lát nagyobb esélyt, Ukrajna kimerül a tél folyamán az energia szektor elleni támadásokban vagy Putyin fut ki az időből és ezért végül félrerántja a kormányt? 2023-ban milyen globális konfliktusok fenyegetnek az orosz-ukrán háború mellett (vagy következtében)? Mi várhat még ránk?
