A függetlenség távol került

Kétségtelen tény, hogy Oroszországnak nem sikerült megbontani a nyugati szövetségesek egységét – ahogy ezt a NATO főtitkára állítja, – de a katonai szövetség és az Európai Unió közötti együttműködési megállapodással egy dolgot szép csendben eltemethet Európa: a stratégiai autonómiáját.

Éppen annak a függőségnek a felszámolását felejtheti el az öreg kontinens, amire Franciaország mellett az elmúlt években több másik tagállam is törekedett, és bele kell törődnie, hogy a biztonsága érdekében örökre másodhegedűs marad az Egyesült Államok mögött. Mindezt Robert C. Castel, izraeli biztonságpolitikai szakértő fogalmazta meg a Karc Fm reggeli hírműsorában.

A Neokohn főmunkatársa hozzátette: a pozitívuma is van ennek a fejleménynek, hiszen ha létrejött volna a megálmodott európai hadsereg, akkor az nagyon hamar a kontinensen belüli elnyomás eszközévé válhatott volna, ami előbb vagy utóbb a tagállamok ellen fordulhat. Az Észak-Atlanti Szövetség tagállamai között kialakult fegyverszállítási versenyről a szakember úgy vélekedett: ez egy tipikus „NATO-tölcsér”.

Oroszország falig meg

A nyilatkozatok szintjén a legtöbbet, a legmodernebbet, a legjobbat és a legszebbet adjuk, de amikor hónapokkal később a célállomásra érnek a fegyverek, addigra jelentősen leszűkül a tölcsér és igen kevés, 30-40-50 éves, gyakran működésképtelen és kizsigerelt eszköz áll a fronton küzdők rendelkezésére. A nyugati államok ugyanis nem akarják, hogy orosz kézre kerüljenek a legmodernebb technológiák, ezért az érzékeny és titkos elektronikus rendszereket kiszerelik a fegyverekből, járművekből.

Oroszországban viszont eközben a háború jelentősen felgyorsította a hadászati innovációt, hiszen háborúra és fegyverre akkor is jut majd pénz, ha a lakosságot már esetleg nem képesek etetni – összegezte tapasztalatait Robert C. Castel. Ráadásul rendkívüli előnye orosz szempontból a háborús helyzetnek, hogy azonnal ki is tudják próbálni a fejlesztéseket, ahogyan ez a moszkvai kommunikáció szerint hamarosan meg is történik – tette hozzá a szakember.

Mindent egybevetve a Neokohn főmunkatársa – csatlakozva a háborút realista szemszögből vizsgáló, egzisztenciálisan független elemzőkhöz és az észt hírszerzés parancsnokához – úgy vélekedett: Ukrajnának egyre rosszabbak az esélyei ebben a háborúban.

A számbeli fölény hamarosan vizsgázik

Putyinnak ugyanis 300 ezer embert már sikerült hadrendbe állítani, – közülük 200 ezer nagyon rövid időn belül megjelenik a frontokon – és mindig megvan a lehetősége arra, hogy bizonyos időközönként újabb és újabb 300 ezreket besorozzon. Ukrajna ezzel szemben elérte a határát az emberanyag-tartalékainak, a számbeli hátrányt pedig nem képesek minőségi fölénnyel ellensúlyozni – az előbbiekből kiindulva.

Moszkva azonban még vizsga előtt áll, hogy képes-e az általános emberanyag-fölényét katonai sikerré változtatni Ukrajnában. Robert C. Castel úgy gondolja: ahhoz, hogy láthatóvá váljon a háború végének esélye, előbb látni kell egy számottevő győzelmet az egyik oldalon – ez valószínűleg az orosz oldal lesz – ami elgondolkodásra készteti mindkét háborús felet, hogy esetleg úgy döntsenek, mégis jobb lenne tárgyalni.

A Nyugatnak pedig érdemes lenne a lehető leghamarabb észre venni azt, amit február óta ismételgetnek olyan realista szakemberek, mint például Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter, vagy John Mearsheimer, amerikai politológus és sokan mások: ha nem képes ellensúlyozni Oroszország számbeli fölényét, akkor érdemes lenne a háborút mihamarabb lezárni.